Életmű-díjat kap Szoboszlay Péter
- Nagyon örültem a díjnak, de ezzel együtt vegyes érzéseket keltett bennem. Egy pillanat alatt múlt idővé válik az ember munkája, egy pontot tesz ki ez az elismerés, anélkül, hogy valaha is arra gondoltam volna, hogy életművet hozok létre. Mindig is tettem a dolgom, azt, amit most is nagyon szeretek - mondta Szoboszlay Péter.
Út az animációig
Az animációs rendező belsőépítészként végzett az iparművészeti főiskolán, de nem szerette ezt a szakmát. - Nem mertem nekivágni a grafikának, nem volt elég önbizalmam hozzá, ezért egy köztes megoldásként választottam a belsőépítészetet. Aztán egy festő barátom, szólt, hogy a Pannónia Filmstúdió felvételt hirdet grafikusoknak. Jelentkeztünk mindketten, és rögtön felvettek bennünket. Onnantól kezdve boldogan rajzoltam, festettem, háttereket készítettem a Pannóniában. Első rendezői feladatként Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című könyvét kaptam meg. Ekkor nyílt ki számomra az animáció - tudtuk meg Szoboszlay Pétertől.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején rengeteg megrendelése volt a Pannóniának. Egyre több televíziós sorozatfilm készült az animációs műhelyben. A Pannónia kapacitásainak nagy részét ezek emésztették fel. Szoboszlay Péternek ekkor már két produkciója készült a televízió számára, melyeket akkor már itt, Kecskeméten gyártottak. Az animációs rendező ekkor költözött családjával a városba.
A komolyabb filmek világa
Szoboszlay Péter pályája kezdete óta a saját ötleteit valósítja meg filmjeiben. Nem készített gagfilmeket, szórakoztató alkotásokat, mert azt mondja: azt más jobban tudja csinálni. Az ő filmjei felnőttesebbek, komolyabbak. - Ötletet láttam többek között egy boltban begyűjtött szövegben is, amiben egy asszony elmeséli, hogy a menye mit főzött a fiának. Ebből született meg a Sós lötty című filmem, amiben az eredeti szövegből készített három-négymondatos mantra többször is elhangzik. Ez a történet egy gyilkosság a szavakkal. Három ember, aki összezárva él, belefolyik egymás életébe, igyekszik elpusztítani, leradírozni egymást.
Az Életmű-díjas rendező vallja, az animáció a világ egy bonyolult áttételét hozza létre, olyan eszközökkel, ami nagyon kevés művészeti ágnak a tulajdonsága. - Az időt és a képet használjuk fel. Richly Zsolt animációs rendező kollégám úgy fogalmazta meg, hogy a gondolat sebességével tudunk információt közvetíteni. Tehát nagyon sűrítve. Sokféle technikai eljárást próbáltam ki, de elsősorban grafikus vagyok. Mindig a saját képeimet használom fel a filmjeimben. Ha rajzolok, festek vagy fölépítek egy képet különböző anyagokból, az mindig egy időfolyamat részét alkotja a filmben, onnan mindig tovább megyünk egy másik képre. Vannak, akik egy főszereplőt követnek végig az animációs filmben. Nálam, ha van főszereplő, akkor az a figura a film végére képileg teljesen megváltozik, ezáltal a jelentése is módosul. Eltorzítom, lecsupaszítom a karaktert. Nálam alaptétel, hogy a kép mindig változik, átalakul, más alakzatot vesz fel. Az alkalmazott technikát mindig ehhez a képi elképzeléshez kerestem meg.
Az animáció gazdag tárháza
- A már lassan ötvenéves pályám során nagyon izgalmasan fejlődött az animációs filmtechnika. Azonban a régi sem avult el. Az animáció olyan, mint egy nagy autópálya, ahol a legkorszerűbb járművek mellett ott van a Ford T-modell is, és nem zavarják egymást. Akár a lehető legrégebbi technikával is el lehet készíteni egy filmet, és ugyanolyan jó lesz, ha meg tudom találni annak a technikának a csak rá jellemző világát. Ettől nagyon gazdag az animáció. Nem hagy el semmit, egyre bővül, gazdagodik. Ma már a számítógépes technika nagyon sok mindent lehetővé tesz számunkra, de jól kell tudnunk élni vele.
Szoboszlay Pétertől megtudtuk, jelenleg a Száz éve történt sorozat következő epizódján dolgozik. A huszonhat részesre tervezett szériából huszonkettő már elkészült. - Egy-egy epizód létrejöttét mindig megelőzi a kutatómunka, amit nagyon élvezek, ugyanis a korabeli írásos dokumentumokból, levelekből, hirdetésekből, újságcikkekből állítom össze a szöveget.
Bár filmjei több nemzetközi és hazai fesztiválon díjakat nyertek, Szoboszlay Péter mégsem alkotásait tekinti eddigi pályája legkiemelkedőbb munkájának. - Amire a legbüszkébb vagyok, az nem egy film, hanem egy áttételes alkotás: a Képről képre animációs filmes műhely, ami 1998 óta működik a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban. Az a százötven gyerek, aki eddig oda járt, mind jól érezte magát ott. A filmek közül talán a Hé, Te! az, ami a legkerekebbre sikerült. Ez az alkotás az első kockától az utolsóig nagyon erős hatással van a nézőkre még ma is.
Gál Orsolya